Drága Anya...❤
Mint már sokan tudjátok rólam, Anyu egy rettentően fontos szerepet játszott az életemben. Mindig ő volt az első személy, akit hívtam, ha valami történt velem.
Mindenképpen szerettem volna készíteni egy blogposztot RÓLA, a legjobb édesanyáról, a legcukibb és legaktívabb nagymamáról, a leghűségesebb és legszerethetőbb feleségről, a legcsodálatosabb emberről. Az egész családunkat ő tartotta össze, ő volt a család motorja. Akárkinek kérdése volt, egyből mindenki hozzá fordult.
Ha van példakép a számomra, akkor az csakis ő lehet! Nála erősebb és pozitívabb embert nem ismertem...A legnehezebb helyzetekben is ő volt az, aki segített minket, aki terelgette az utunkat.
45 éves koráig teljesen átlagos és boldog életet élt. Sokan irigyelték is, hogy egy ilyen szuper családanya, mellette csodás munkaerő, hogy ilyen okos, gyönyörű, sportos és még sorolhatnám a végtelenségig...Anya világéletében egészséges életmódot folytatott, sohasem cigizett, nem ivott alkoholt.
5,5 éve kaptunk egy váratlan hír, ami az egész családra nagy hatással volt: daganatot diagnosztizáltak nála. Előttem van a kép, ahogy a szüleim lehívtak minket nővéremmel a nappaliba és közölték velünk a rettentő hírt. Lefagytam, nem jött ki szó a számon, csak bőgtem, együtt zokogott a család. Ebben a helyzetben is Anya volt az, aki vígasztalt minket, ő nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz és közösen ezt is megoldjuk.
A családi összetartás ezután 200%-os lett, mindenki kiállt mindenkiért, mindenki beleadott apait-anyait. Az elmúlt 5,5 év tele volt kihívásokkal: műtétek, kemoterápiák, mondanom sem kell, hogy egy ilyen helyzetben az életünk egy hullámvasúttá változott. Sokszor fent: reménykedve, bizakodva, sokszor viszont a poklok poklát éltük át egy-egy rossz eredmény után. Ő a legnehezebb helyzetekben is csak megvonta a vállát, ránk mosolygott és mondta, hogy: ,,márpedig akor is legyűröm ezt a szart!"
A végsőkig a szeme előtt lebegett, hogy ő képes rá, meg tudja csinálni. Be akarta bizonyítani magának, a családnak, az orvosoknak, a világnak. Hatalmas harcierő lakozott benne, soha senkiben nem láttam még ekkora küzdőszellemet. Aki ismerte Anyát, az tudta, hogy nagyon energiabomba volt. Sosem pihent, mindig takarított, jártak apukámmal minden hétvégén bevásárolni, a piacra (kemok alatt is!), folyton járkált ide-oda, sohasem unatkozott.
2020.01.01-jén elfáradt a teste és eltávozott az élők sorából. Ő mondta mindig, hogy a legőszintébb anya-lánya kapcsolatot tudhatjuk magunk mögött, mindent tudtunk egymásról, az élet minden pillanatát együtt éltük meg, és ebből a helyzetből a lehető legjobbat kihoztuk. Nagyon rövid ideig lehetett jelen az életemben, de egy biztos: rengeteget köszönhetek neki!
Tudom, hogy fentről vigyázol ránk és velünk maradsz örökre❤ Nagyon szeretünk Anya!
Mindenképpen szerettem volna készíteni egy blogposztot RÓLA, a legjobb édesanyáról, a legcukibb és legaktívabb nagymamáról, a leghűségesebb és legszerethetőbb feleségről, a legcsodálatosabb emberről. Az egész családunkat ő tartotta össze, ő volt a család motorja. Akárkinek kérdése volt, egyből mindenki hozzá fordult.
Ha van példakép a számomra, akkor az csakis ő lehet! Nála erősebb és pozitívabb embert nem ismertem...A legnehezebb helyzetekben is ő volt az, aki segített minket, aki terelgette az utunkat.
5,5 éve kaptunk egy váratlan hír, ami az egész családra nagy hatással volt: daganatot diagnosztizáltak nála. Előttem van a kép, ahogy a szüleim lehívtak minket nővéremmel a nappaliba és közölték velünk a rettentő hírt. Lefagytam, nem jött ki szó a számon, csak bőgtem, együtt zokogott a család. Ebben a helyzetben is Anya volt az, aki vígasztalt minket, ő nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz és közösen ezt is megoldjuk.
A családi összetartás ezután 200%-os lett, mindenki kiállt mindenkiért, mindenki beleadott apait-anyait. Az elmúlt 5,5 év tele volt kihívásokkal: műtétek, kemoterápiák, mondanom sem kell, hogy egy ilyen helyzetben az életünk egy hullámvasúttá változott. Sokszor fent: reménykedve, bizakodva, sokszor viszont a poklok poklát éltük át egy-egy rossz eredmény után. Ő a legnehezebb helyzetekben is csak megvonta a vállát, ránk mosolygott és mondta, hogy: ,,márpedig akor is legyűröm ezt a szart!"
A végsőkig a szeme előtt lebegett, hogy ő képes rá, meg tudja csinálni. Be akarta bizonyítani magának, a családnak, az orvosoknak, a világnak. Hatalmas harcierő lakozott benne, soha senkiben nem láttam még ekkora küzdőszellemet. Aki ismerte Anyát, az tudta, hogy nagyon energiabomba volt. Sosem pihent, mindig takarított, jártak apukámmal minden hétvégén bevásárolni, a piacra (kemok alatt is!), folyton járkált ide-oda, sohasem unatkozott.
Tudom, hogy fentről vigyázol ránk és velünk maradsz örökre❤ Nagyon szeretünk Anya!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése